Milyen etikai kihívások merülnek fel a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása során, különösen a környezetvédelem és a fenntarthatóság szempontjából?
A mai ember számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy felismerje és tudatossá tegye, hogy az ember több, mint valamiféle evilági hasznosság.
A teremésvédelmi szemléletmód megismertetése ennek egyik útja. A teremtett világ védelme ugyanis a legteljesebb életvédelem. Nem valamiféle vallásos mázzal bevont környezetvédelem, nem pusztán a természet védelmét jelenti, hiszen az ember szerepe ebben központi: felelősséggel tartozik a teremtett világért.
A digitális kor jelenségei és a mesterséges intelligencia alkalmazásai kétségkívül óriási szívóerőt képviselnek a fiatalok számára. Óhatatlanul is egyfajta üzleti alapú és szemléletű verseny folyik a figyelmükért. Ezzel párhuzamosan kivonódnak a természetből, alig töltenek időt abban a természetes közegben, amelybe teremtettek. Már nem lapozgatják a „természet könyvét”, amely inspiráció, erőforrás, katalizátor, testi-lelki patika lehet.
A kérdésre válaszolva tehát teremtésvédelmi szempontból ketté bontanám: a közvetlenül az embert érő hatásokra és a természetet érő hatásokra. Az embert érő hatások is ketté bonthatók: amelyek társadalmi-szociológiai szinten jelentkeznek: például a gazdasági igazságtalanságok elmélyítésében, és amelyek az egyén szintjén jelentkeznek: digitális függőségek, a kognitív szabadság megsértésében és hatásaik formájában, mint például az egyén szociális érzékenységének csökkenése.
Dacára a számos ezirányú kutatásnak, a mesterséges intelligencia környezeti lábnyomát (még) nem lehet pontosan megmondani. Ennek legfőbb oka a hatások komplexitása és a hatásvizsgálathoz szükséges adatok szűkössége is.
A környezet védelme terén számos szép eredmény igazolja, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásai segíthetik a környezetvédelmet. Növekvő számú kutatás szerint azonban van egy negatív oldala is a mesterséges intelligencia és a kapcsolódó infrastruktúra robbanásszerű terjedésének. A mesterséges intelligencia- szervereknek otthont adó, szaporodó adatközpontok elektronikai hulladékot termelnek. Kritikus ásványokra és ritka elemekre támaszkodnak ezek az infrastruktúrák, amelyeket gyakran nem is fenntartható módon bányásznak. (Például a rézbányák 52 %-a nagy vízterhelésű területeken található.) És emellett hatalmas mennyiségű villamos energiát használnak fel, ami a bolygót melegítő üvegházhatású gázok kibocsátását ösztönzi.
A második probléma az, hogy az adatközpontok elektronikus hulladékot termelnek, amely gyakran veszélyes anyagokat tartalmaz, mint például a higany és az ólom. Harmadszor, az adatközpontok vizet használnak az építés során, és üzembe helyezésük után is, az elektromos alkatrészek hűtésére. Globálisan a mesterséges intelligenciával kapcsolatos infrastruktúra hamarosan hatszor annyi vizet fogyaszthat, mint pl. Dánia, egy 6 milliós ország. Mindezt viszonyítsuk ahhoz, hogy az emberiség egynegyede már most sem fér hozzá tiszta vízhez és higiénés körülményekhez.
A környezetre gyakorolt hatását tekintve, a mesterséges intelligencia életciklusát két lencsén át kell vizsgálnunk: a szoftverén és hardverén keresztül. A szoftver életciklusa magában foglalja az adatgyűjtést és -előkészítést, a modellfejlesztést, a validálást, a telepítést, következtetéseket, karbantartást. A hardver életciklusa pedig a számítógépes chipek gyártását, beleértve a grafikus feldolgozó egységeket (GPU-k). A hardver életciklusa sokkal összetettebb és nehezebben értékelhető, mivel alapos vizsgálatot igényel a folyamat minden szakaszának elemzése. A bányászati és kitermelési gyakorlattól a szállítási módszerekig, a víz- és energiafogyasztásig, egészen a hulladék- és e-hulladék keletkezéséig, minden szakaszban eltérő a környezeti lábnyom, miközben a szoftver és a hardver életciklusa elválaszthatatlanul összefügg.
A közvetlen hatások közé tartozik a már említett energiafogyasztás, víz- és ásványkincsek, valamint a kibocsátás és az e-hulladék termelése. Közvetett hatásként értékelhetők a mesterséges intelligencia fejlődése miatt megnövekedett környezeti károk, mint például a személyes eszközök fokozottabb használata. Ezenkívül a magasabb, rendszerszintű problémák is megjelennek, például, hogy a mesterséges intelligencia széles körű használata súlyosbíthatja a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az 1970-es években induló környezeti tudatossággal megszületett a fenntartható fejlődés gondolata, amely az 1987-es Brundtland jelentés (Our Common Future) szerint magába foglalja a nem megújuló erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást, a megújuló erőforrások előnyben részesítését, a jövő generáció érdekeinek figyelembe vételét és a fejlett országok által a fejlődő országok megsegítését. A mesterséges intelligencia széles körű alkalmazásai megkívánják, hogy az erőforrásokkal való gazdálkodás tervezését teljesen újra gondoljuk. Hiszen megoldást kell találni az energiaigényre. A törékeny vízkészletek megóvása még a mesterséges intelligencia alkalmazásai nélkül is, önmagában összehangoltságot kívánna meg. Kihívás, hogy a technológia elterjedése tovább nyitja a gazdag-szegény régiók közötti társadalmi-gazdasági ollót. Az egyenlőtlenségek árát pedig sajnos globálisan eddig is a szegényebb régiók fizették, fizetik meg.
A Szentatya a tudomány és a technológia fejlődését, mint a békére vezető utat jelölte meg. Az intelligencia a Teremtő adta méltóság megnyilvánulása, aki a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket (vö. 1Móz 1,26) és képessé tett arra, hogy szabadon és tudatosan válaszoljunk az Ő szeretetére. A tudomány és a technológia különleges módon tanúskodik az emberi intelligenciának erről az alapvetően kapcsolati természetéről. Amikor az emberek „technikai eszközökkel” arra törekednek, hogy a föld „az egyetemes emberi család méltó lakóhelyévé váljék”, akkor Isten terve szerint és az Ő akaratával együttműködve cselekszenek.
Hogyan lehet biztosítani, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek igazságosak, átláthatóak és ne járjanak hátrányos következményekkel bizonyos társadalmi csoportokra nézve?
Igen, a béke 57. világnapján Ferenc pápa üzenetében úgy fogalmazott, hogy a mesterséges intelligencia területén elért figyelemre méltó előrelépések gyorsan növekvő hatást gyakorolnak az emberi tevékenységekre, a személyes- és társadalmi életre, a politikára és a gazdaságra. Ezért nyílt párbeszédre kívánt felszólítani, ezen „ambivalens hatásokkal felruházott technológiák” jelentőségéről. Már 2023 augusztusában – amikor béke világnapi üzenet témáját közzétette – emlékeztetett arra, hogy azon kell dolgoznunk, hogy az erőszak és a megkülönböztetés logikája ne verjen gyökeret az ilyen eszközök előállításában és használatában, a legsebezhetőbbek és kirekesztettek kárára. A mesterséges intelligencia koncepciójának és használatának felelősségteljessé tétele – üzenete szerint – azért szükséges, hogy az emberiség és közös otthonunk védelmének szolgálatába álljon. Mindez megköveteli, hogy az etikai reflexiót az oktatás és a jog területére is kiterjesszük.
A Szentatya szerint nem elegendő, ha feltételezzük, hogy az algoritmusok és digitális technológiák minden fejlesztője elkötelezett az etikus és felelősségteljes magatartás iránt. Meg kell erősíteni vagy létre kell hozni olyan szervezeteket, amelyek a felmerülő etikai kérdésekkel foglalkoznak és védik mindazok jogait, akik a mesterséges intelligenciát használják vagy akikre az hatással van.
A kockázatok mérséklését, korlátok között tartását társadalmaink nagyrészt a jogtól remélik. Ez a remény abból a közbizalomból származik, amely szerint egy kiszámítható társadalmi viszonyrendszerben kiszámíthatóak lesznek a társadalmi folyamatok, melyek a jog egyes intézményeivel, eszközeivel olyan módon szabályozhatóak, hogy azok a közjót, a közérdeket, végső soron a békés együttélést szolgálják. A mesterséges intelligencia jelensége azonban a korábbiakban soha nem tapasztalt kihívás elé állítja a szabályozókat, nemcsak folyamatai összetettsége és hatásai elhatárolhatatlan volta miatt, hanem gyors fejlődése okán is. Az Európai Unió elsőként alkotott átfogó, horizontális jogszabályt az MI alkalmazásokra vonatkozóan és ebben a jogszabályban számos etikai felvetés megjelent. Többek között az igazságosság és átláthatóság is.
Mit gondolsz a mesterséges intelligencia hatásáról az emberi munkára, közösségekre és az emberi méltóság megőrzésére?
Mára kétségtelen, hogy a technológia terjedésének együtt kell ezért járnia a fejlesztésért való felelősség megfelelő oktatásával. Ugyanis a mesterséges intelligencia által elemzett adatok nagy mennyisége önmagában még nem garantálja a pártatlanságot. Például amikor az algoritmusok az információkból következtetéseket vonnak le, mindig fennáll a veszélye, hogy torzítanak és így reprodukálják annak a környezetnek az igazságtalanságait és előítéleteit, amelyből az információk származnak. Bár az intelligens gépek végezhetik egyre nagyobb hatékonysággal a rájuk bízott feladatokat, működésük célját és értelmét továbbra is az embereknek kell meghatározni vagy jóváhagyni, saját értékrendszerük szerint. Gépi döntés esetén ugyanis fennáll a veszély, hogy az egyes döntéseket meghatározó kritériumok homályosabbá válnak, illetve a döntésekért való felelősségvállalás eltompulhat.
Az emberi munka számos területén sikerrel alkalmazzák a fejlesztéseket már most, ugyanakkor az ENSZ felmérése szerint a robotok abszolút térnyerése messze nem várható, köszönhetően az emberi kreativitásnak és kapcsolatteremtő képességünknek. A nagyobb valószínűséggel érintett munkahelyek olyan szolgáltatási ágazatokban vannak, mint az építőipar, az egészségügy és az üzleti élet. Kínában például már működik olyan kórház, amelyben az ellátók kizárólag robotok.
Nem annyira a munkahelyek elvesztésének a veszélyéről van szó, hanem arról, hogy a munkahelyek hogyan alakulnak át, és ezekben az ágazatokban a munkavállalók új feladatokat adnak-e hozzá profiljukhoz, míg más ágazatokban számítógépek és robotok támogatják-e őket.
A mezőgazdaságban használható például ilyen támogató szerepben az időjárás előrejelzéséhez, kártevők azonosításához, de a termény piaci ár kalkulációjában is. Ideális esetben a mesterséges intelligencia-algoritmusok által felváltott feladatok rutinszerű, ismétlődő feladatok lesznek, így az emberek az interperszonális készségekre összpontosíthatnak. Ha például a textilipar kizsákmányoló varrodáiból a fiatalok átülhetnének az iskolapadba, mert robotok varrnak, az igazán előremutató lehet.
A közösségekről: mára jól látható, hogy a fejlett gazdaságú társadalmak atomizálódása mellett óriási a lelki éhség a közösségi létre. Középiskolás és egyetemista fiataloktól érkező visszajelzések azt mutatják, hogy a fiatalok végtelenül magányosak, illetve magányosságot élnek meg, és emellett szeretnének kapcsolódni. A közösségi média adta lehetőségek gyorsak és jutalmazóan reagálnak, így ha valaki nem él a szoros kontrollal, a használata a közösségi lét iráni éhséget csak tovább mélyíti. A közösségi médián keresztüli kapcsolat, ha inkább csak támogató a személyes kapcsolódásokhoz, így lehet pozitív is. Fontos szerep jut az ismeretterjesztésnek, oktatásnak, hogy a manipulatív alkalmazásokat felismerhessék, kiszűrhessék.
Egy szakirodalmi álláspont (Marcello IENCA) szerint a kognitív szabadság fogalma viszonylag új vitaterület a filozófiában és az etikában, amely a saját tudat és mentális folyamatok ellenőrzésének szabadságával foglalkozik. E koncepció szerint az egyéneknek joguk van hozzáférni és irányítani saját gondolataikat, érzelmeiket és észleléseiket, mások beavatkozásától vagy kényszerétől mentesen. Ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy ugyanezek a technológiák felhasználhatók az egyének manipulálására vagy kényszerítésére, potenciálisan megsértve kognitív szabadságukat és autonómiájukat. Ennek kapcsán mára már idegi jogokról ír a szakirodalom. Az emberi méltóság nem csupán egy az emberi jogok közül, hanem a többi emberi jog kiinduló pontjául is szolgál. A jogirodalomban egyetértés van abban, hogy az emberi méltósághoz való jog biztosítja az egyén testi-lelki integritását, a szellemi-erkölcsi személyiség identitását is. A magyar Alkotmánybíróság pedig megállapította, hogy a magánszférához való jog és az emberi méltósághoz való jog között különösen szoros a kapcsolat.
Az algoritmusok etikai (algor-etika) fejlesztése egy híd lehet a hatékony tudományágak közötti párbeszéd révén ahhoz, hogy a közös elvek konkrétan beépüljenek a digitális technológiákba. Az emberi jogok a közös alap keresésének fontos konvergenciapontját jelentik, ahol újra át kell gondolni az e területen fennálló jogokat és kötelezettségeket. E célok közös követéséhez hozzájárulhatnak az Egyház társadalmi tanításának alapelvei: a személy méltósága, az igazságosság, a szubszidiaritás és a szolidaritás. Ezek kifejezik az elkötelezettséget, hogy megkülönböztetés és kirekesztés nélkül szolgáljanak minden egyént a maga integritásában.
Látsz-e lehetőséget arra, hogy a mesterséges intelligencia hozzájáruljon a teremtésvédelem céljainak eléréséhez, például a környezeti katasztrófák megelőzésében vagy a fenntartható fejlődés támogatásában?
A környezetvédelem szabályozásának kialakításakor az első lépés mindig az állapotfelmérés. A mesterséges intelligencia rendszerek ebben komoly előrelépést jelentenek, például a károsanyag (pl. metán) kibocsátás feltérképezésére.
Történelmileg például a hajók tevékenységét rosszul dokumentálták, ami korlátozza annak megértését, hogy az óceánt – a világ legnagyobb természeti erőforrását – hogyan használjuk, illetve hogyan védjük-őrizzük. A műholdtechnológia és a mesterséges intelligencia modellek kombinálásával most úgy látható a tenger bárki számára, ahogy soha nem láthattuk korábban.
Hadd említsek egy példát. Egy platform – Marine Sand Watch – a tengeri környezetben homokot, hordalékot és sziklát kotró nagy hajókat figyeli a világ minden tájáról a kotróhajók által kibocsátott „automatikus azonosító rendszer (AIS)” segítségével, amely azonosítási információkat és valós idejű helyzetüket biztosít. Ez a platform az államokat és a kotrási ágazatot is ellátja a szükséges adatokkal ahhoz, hogy tárgyalásokat folytathassanak például az UNEP-pel a kotrási szabványok világszerte történő javításáról. Lehetővé teszi, hogy számszerűsítsék az olyan tevékenységeket, mint a lerakás, az anyagok átszállítása és kirakodása a partra, hajók és az üzemeltetők száma, stb.
Hasonlóan a Global Fishing Watch vezetésével a kutatók gépi tanulás segítségével elemeztek két petabájtnyi képet – öt évnyi adatot –, hogy megvilágítsák a hajók tevékenységét és a tengeri fejlődést hat kontinens part menti vizeiben. Ez a fejlesztés létrehozta az első globális térképet a nagy hajóforgalomról. Ennek a kutatásnak köszönhetően most pillanatképet kapunk arról, hogyan fejlődik az óceán ipari felhasználása a halászat, a hajózás és a tengeri fejlesztések során.
Az állapotfelmérésben tehát mindenképpen. A mesterséges intelligencia nagy előnye, hogy képes észlelni az adatokban lévő mintákat, például az anomáliákat és hasonlóságokat, és a történelmi ismeretek felhasználásával pontosan megjósolhat jövőbeli eredményeket. Segítheti a kormányokat, a vállalkozásokat és az egyéneket abban, hogy bolygó-barátabb döntéseket hozzanak. Növelheti a hatékonyságot is.
Számos intézmény és a kutatócsoportok olyan mesterséges intelligencia keretrendszerek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek a fenntarthatósági célokat szem előtt tartják, hangsúlyt fektetnek a környezeti lábnyom kérdésére és az elővigyázatosság elvének alkalmazására. Ugyanakkor ahogy említettem, a hatásvizsgálatok elvégzése és összegzése komplex kihívás.
A UNEP felmérése szerint több mint 190 ország fogadott el egy sor nem kötelező erejű ajánlást a mesterséges intelligencia etikus használatáról, amely kiterjed a környezetre is. Ez reményt adhat arra, hogy a szándékok egy irányba mutathatnak. 2024. június 14-én, a G7 találkozón Ferenc pápa pozitívan szólt a 2020-ban aláírt Római felhívás a mesterséges intelligencia etikájáért (Rome Call) című dokumentumról, valamint az algoritmusok etikai ellenőrzésének támogatásáról. Ha küzdünk is a globális értékek közös halmazának meghatározásával, mégis találhatunk közös elveket, amelyekkel szembenézhetünk az élet bármely dilemmájával és feloldhatjuk azokat.
Ugyanakkor, – és itt kapcsolódnék az interjú elején említettekhez – az antropocentrikus szemléletű szabályozás és gyakorlat eredményesebbé tétele puszta etikai elvárások integrálásával láthatóan eddig sem hozta meg a várt eredményt. Ferenc pápa valós ökológiai megtérésre hív (Laudato Si’ enciklika, 2015) (Laudate Deum apostoli buzdítás, 2023), mert az éghajlatváltozás okozta környezeti és társadalmi hatásokkal való megküzdéshez elengedhetetlennek tartja mind a személyes, mind a közösségi szemléletváltást.
Az ember átfogó megtérésének dimenziója pedig a teremtett világgal való egészséges kapcsolat (Laudato Si’ enciklika, 2015). Hangsúlyok és mértékek keresésével és megtalálásával érdemes kutatni a mesterséges intelligencia helyét az ember és a teremett világ kapcsolatában, ha tudjuk, hogy „milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek?” (Laudato Si’ enciklika, 2015).
Tahyné dr. Kovács Ágnes, egyetemi docens, tudományos főmunkatárs
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Kara Környezetjogi és Versenyjogi Tanszékének docense, valamint a PPKE Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a teremtésvédelmi kutatásokat folytató GENEZIS Kiválósági Diákműhely alapítója és vezetője vagyok.
Fő kutatási területeim: környezetjog, génmódosítás jogi szabályozása, a természet jogai jelenség, a mesterséges intelligencia alkalmazásainak etikai kérdései, teremtésvédelem.
2023-2024-ben a PPKE ITK mesterséges intelligencia alkalmazási szakember szakirányú képzését végeztem el.
Tanszékünk alapítása óta hangsúlyt fektet a bioetika tantárgyi integrálásra. Ennek folytatásaként a 2025-ben Algoretika címmel induló kutatószeminárium a mesterséges intelligencia etikai kérdéseire fókuszál.
Oktatói önéletrajzom: https://jak.ppke.hu/oktatok/tahyne-dr-kovacs-agnes
Publikációk: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=authors10039738
Fotó: Almási Dániel